Kedves Mindenki! Ez az utolsó bejegyzésem. Tegnap erős görcseim voltak, elvittek az állatorvoshoz. Ők megtettek mindent értem, de sajnos a betegség eluralkodott apró testemen, a rák áttétet képzett az agyamban, ami görcsöket és remegést okozott. A szüleim nem akarták, hogy tovább szenvedjek. Szeretném megköszönni dr. Varga Józsinak, hogy az utolsó utáni pillanatig küzdött erőn felül, hogy jobban legyek, de sajnos az Élet mást akart. Szépen, csöndesen elaludtam és ezentúl Kidet, Casht és Cézárt fogom terrorizálni az Örök Vadászmezőkön, ahol sok a kinder tojás belső, kifogyhatatlan a Calopet és bárhova lehet tojni.

Ma nem erőltettem a felkelést.Azt hiszem, Anya helyett alszom. Pedig a reggelimet is a ketrec elé rakta. Az ivást sem erőltettem. Később nagyon rosszul lettem, görcseim voltak. Apa rohant be velem az állatorvoshoz. Kaptam nyugtatót, görcsoldót, fájdalomcsillapítót és infúziót. Ott kellett hagyniuk. Később még megvizsgál Varga Józsi doktor bácsi. Remélem, hamar hazaenged.

Ma nyűgösen keltem. Anya hozott reggelit, de még a kanálról sem akartam enni. Később elkezdtem nyáladzani és szétkapartam mindent. Nálam ilyen a hiszti.De a Calopetet elfogadtam, amitől jobb lett. Rövid volt a reggel, mert Anya és Apa együtt indultak el. Várom a holnapot, mert Apa nem dolgozik, több időm lesz rombolni.

Anya meleg vacsit rakott elém. Akkor főzte. Nem nyerte meg a tetszésemet. Pedig vendéglátós diplomája van! Na mindegy, inkább elmentem aludni. Később majd ránézek.

Inkább végigaludtam az estét. Anya meg időnként etetett. A képről meg csak annyit, hogy a FB-n most mindenki a régi képeit osztja meg. Na, én itt kb. fél éves vagyok és ha lehet még cukibb, mint most.

Ma reggel - jó szokásomhoz híven - követeltem, hogy engedjenek ki. Anya elémtette a reggelit, de persze megint csak a felét ettem meg. Sokkal jobban érdekelt, mi van nála. Amint az a mellékelt képen látható, semmi izgalmas. Nem szeretem a kolbászt. Ellenben imások a laptopon mászkálni, mert olyankor vicces hangot ad. Ja, meg borogatni! Szeretek dolgokat felborogatni! Ilyenkor Anya megpróbál elkapni, de néha gyorsabb vagyok és menekülés közben még több dolgot borogatok fel. Szeretek segíteni is. Amikor Anya áll a szekrény előtt és gondolkodik, hogy mit vegyen fel, nagyon szeretek neki segíteni, értsd: láb alatt/között/fölött tekeregni és bemászni a szekrénybe zsákmány után kutatva. Persze nem csak a ruhaválasztásnál segítettem neki, hanem amikor vette a cipőjét, meg a kabátját. Ennek az lett a vége, hogy Apa kezébe nyomott. Azért csak adtam neki egy búcsúpuszit. :)

Ma Anya későn jött haza. Viszont egyből elém tette a vacsorát, amiből ugyan nem sokat ettem, de később azért megpuszilgattam. Azt nagyon szereti. Próbált velem játszani is, de nekem nem volt kedvem. Azt persze hagytam, hogy kicsit megmasszírozza a fejemet. Most egy kicsit elmentem aludni, majd egy kicsit később eszem. Ha meg elfelejteném, akkor Anya úgyis megetet majd kanállal. Azt hiszem egy kicsit el vagyok kényeztetve. Minden esetre Anya megetetett. Ennek örömére "rendet" raktam a sátorban, hogy ott tudjak horpasztani, amíg Anya a helyemre visz. Na jó, tényleg el vagyok kényeztetve!

Ma nagyon rövid volt a reggel, mert Anya és Apa egyszerre készülődtek és indultak el. Bosszúból betojtam a cipők mellé. Enni sem voltam hajlandó, csak akkor, amikor Anya ölbe vett és megetettett kanállal. Persze előtte ellenőriztem, ő mit eszik, de sajnos semmi nem volt nála, ami nekem kellett. Kajálás után pedig elcsomagoltam magam abba a puha takaróba, ami a kanapén van. Ez olyan jól sikerült, hogy Anya indulás előtt alig bírt kiszedni onnan. Ennek persze nem örültem, de tudom, ilyenkor kár a hiszti, mert nekik menniük kell. 

Jól indult a ma este, mire felébredtem és megkerestem Anyát, ő már épp befejezte a vacsorám elkészítését. Persze első körben nem ettem meg mind. Sokat aludtam ma, de sajnos ennek ellenére volt hányingerem is, ami nem múlt el gyorsan. Anyának is egész nap migrénje volt. Lehet, hogy a melegfrontot érezzük?